A tegnapi nap folyamán az évzárónk is lezajlott. Nem mondanám,hogy csodás lett a bizonyítványom,de görbült mindenből. Elég hosszú időbe telt mire a barátnőmmel eljutottunk az iskolánkba. Mivel mi amúgy is kolisok vagyunk,ezért általában sokat utazunk miatta,de ez a nap nálam kiverte a biztosítékot. Csabáig üres volt a busz és nem is késtünk semmit,de Csabától már vészesebb volt a helyzet. Át kellett szálni másik buszra,mint minden alkalommal de most ez a busz dugig volt. Mire elértünk Mezőberényig már hej nem volt a buszon és levegőt sem lehetet már rendesen kapni. 13:50-re kellett volna beérjünk Berénybe,de még 30-kor Békéscsabán volt a busz. Ráadásul Békés fele mentünk,ahol még többen szálltak fel. 11-kor indultam otthonról és éppen,hogy 2 re odaértem az évzáróra. És mindössze egy másfél órás évzáró miatt utaztam ennyit. 4 óra körül ment hazafele a busz és kb. 6-ra értünk haza a barátnőmmel. A lábam már majd leszakatt a magassarkúmban,mellesleg az utcán hazafelé mezítláb jöttem. Kellemesen meleg idő volt és ezért mertem mezítláb sétálni. Amikor hazaértem egyből leültem a tv elé. Nagyon elfáradtam. A mai nap meg borzalmas. Bátyám egész délután dolgozik és egyedül vagyok itthon. Fogalmam sincs,hogy mit kezdjek magammal. Mindenbe beleunok. :/ 

Sziasztok! Igazából nem mondanám,hogy olyan nagy munkát végeztem az oldallal,de ahhoz képest amennyire én a g-portálhoz értek szerintem egész jó. És végül is,sokan mondták,hogy nem a kinézet számít,hanem a tartalom. Bár mivel ez egy blog,majd csak lassacskán fog bővülni az is,de igyekszem.

Szóval,szerintem már mindenki javában élvezi a nyarat,csak én nem. Én itthon punnyadok,ugyanis erre felé elég borús az idő és folyamatosan esik. A legszomorúbb az egészben,hogy elvégre a nyárról nekem az jut az eszembe,hogy süt a nap,meleg van,jól érzem magam,a barátaimmal vagyok vagy éppen strandolok. Nekem ez az az időszak,amikor teljesen felszabadultnak,szabadnak érzem magam és ha el is rontja a kedvem valami,az nagyon ritkán van. Most pedig csak az itthon punnyadás jut nekem. Kicsit szomorú is vagyok emiatt,mert minden évben azzal a tudattal hagyom el az iskola kapuit,hogy na ez a nyaram most egészen más lesz mint az eddigi. Valójában ez igaz is,csak nem mindegy,hogy milyen értelemben. Most minél inkább azon vagyok,hogy ez tényleg valójában az eddigi legjobb nyaram legyen. Sajnos azért már ért csalódás,nem is kicsi. Ebben pedig azt sajnálom a legjobban,hogy az egyik legjobb barátnőm okozta nekem,akiben elvileg 100%-osan megbízhatnék. Aztán végül tévedtem és mostmár tudom,hogy nem mindenki az,aminek mutatja magát. Emiatt próbálok több időt tölteni azokkal az emberekkel,akik tényleg igazán fontosak nekem és emiatt próbálom ezt a nyaramat is csodálatosabbá tenni. Majd meglátjuk augusztusban,hogy ez,hogy is sikerült.